1. fejezet - Derűs hazugság

Egy fekete  - köldökömig érő – szoknyát egy fehér top társaságában viselek, s rá farmerkabátot veszek. Hullámos tincseim hagyom hátamra omlani és arcomra natúr sminket viszek fel.

Kisétálok autómhoz. Piros színe megcsillan a lemenő nap fényében. Ujjaimat végigvezetem a külsején. A vöröslő fényárban tündököl a vágtató ló szimbóluma ezzel különböző játékos színt adva neki. Jobb oldalra érek és beülök a volán mögé. A kormányon is megtalálható a paripa emblémája. A fekete bőrülésbe kényelmesen simul bele testem.  A slusszkulcsot behelyezem a helyére és elfordítom. Sebességbe teszem az autót és a motor felberreg.

Fekete épület elé parkolok. Két emeletnyi magas, ablakaiból színes – össze-vissza cikázó – fények szűrődnek ki. Az ajtó előtt virágok sorakoznak és a rájuk irányított kinti lámpák árnyékot vetnek rájuk. Belépek az épületbe. A szemem a sötéthez szokott így hunyorognom kell mikor egy-egy fénycsóva a szemembe világít. Az emberek felszabadultan táncolnak a parkett közepén, néhányan a pultoknál ülnek, s fogyasztják italukat. Leülök az egyikhez.

- Egy pohár tequila-t! – utasítom a pultost, aki rögtön hozzá is lát.

Pár perc múlva az ital elém kerül, s azonnal bele is kortyolok. Miközben ízlelgetem az italomat egy  férfi bámul engem. Nem kell odanéznem, hogy lássam. Tekintete perzsel, szinte átfúrja a bőröm. A hangos zene ellenére is hallom lépteit ahogy felém közeledik. Leül a mellettem levő bárszékre és egy mosolyt küld felém, melyet reflexszerűen viszonzok. Szívem hevesen ver. Elég távolság van kettőnk között, de így is túl közelinek tartom. Rendel egy italt, majd rám néz. Belekortyolok a koktélomba és a pohár mögül nézem tevékenykedését. Csak ekkor veszem észre mennyire is jól nézz ki. Haja bozontos, középbarna színű, arca egy kicsit borostás és fogsora szabályos. Öltözete egyszerű, csupán egy fekete csőfarmert és egy fehér mintás pólót visel egy farmerdzseki társaságában melynek ujját felhajtotta a könyökéig.

-Mi a neved? – kérdezi és az italát ajkaihoz emeli, ám tekintetét ez ideáig se veszi le rólam.

- Genevieve Foster. – Válaszolom.

- Louis Tomlinson.- Mosolyog rám és kezét felém nyújtja, melyet el is fogadok.

Italom utolsó kortyát is elfogyasztom, ezzel újra magamra vonva figyelmét. Szeme kéken csillan meg az éppen felénk irányuló reflektor fényében. Felső ajka vékony míg az alsó teltebb. Újabb italt rendel viszont ez alkalommal felém nyújtja. Próbálok mosolyt erőltetni arcomra és egy halk „köszönöm”-öt mondok. Elfogadom az italt és belekortyolok. Nem akarok részeg lenni. Tudom, hogy nem bírom az italt, s egy-két pohár koktélnál többet nem is akartam inni.

Az erős ital égeti a torkomat.  Louis a tenyerét combomra simítja, hosszú ujjai hidegek. Szívem rögtön gyorsan kezd el dobogni, mintha kiakarna szakadni a mellkasomból. Tenyerem izzad és nem tudom eldönteni, hogy melegem van e vagy fázok. Teljesen leblokkolok hirtelen közeledése miatt. 

Újabb és újabb italokkal szolgál melyeket muszáj voltam elfogadni. Érzem, ahogyan az alkohol végigmarja a torkomat, ám most már kellemes érzéssel tölt el és gyomrom helyett az agyam felé vándorol a káros ital.

Hirtelen feláll és megragadja felkaromat. Részegen nevetek fel, s követem. Ő nem ittas. Tekintete józanságról árulkodik, s három pohárnál többet nem is fogyasztott.

A táncoló tömeg közepébe húz és magához vonja testem. Forró leheletét érzem nyakamon. Kezét csípőmre helyezi és a vad zene ritmusára kezdünk el táncolni. Képtelen vagyok kontrollálni magam, az ital túlságosan is megtette hatását.  Mi ütött belém? – kérdezem önmagamtól, viszont nem tudok elmerülni gondolataimban. Állkapcsomat gyöngéden ragadja meg hüvelyk- és mutatóujjával, majd száját enyémhez illeszti. Kellemes érzés fog meg és hirtelen még többet akarok tőle. Kezeimet tarkóján kulcsolom össze és beletúrok hajába. Louis szakítja meg csókunkat. Homlokát enyémének dönti és lágyan elmosolyodik.

Kezemet megfogja és elkezd kivezetni a helyiségből. Embereket lök arrébb, hogy mihamarabb kijussunk a szórakozóhelyből. A járda végén megáll és szétnéz.

- Melyik a te autód? – kérdezi. – Hazaviszlek. Szükséged van rá.

Hangja gondoskodó, de tisztában vagyok azzal, hogy többet akar. Ahogy én is. Rámutatok a Mustangomra és elkezdek a jármű felé sétálni. Egy ideig meglepődöttnek látszik viszont utána követ. Beül a volán mögé. Odaadom neki a slusszkulcsot, melyet azonnal be is helyez a kulcslyukba. A motort beindítja és sebességbe teszi az autót. A biztonsági öv után nyúlok, s bekötöm magam így testem újra a simogató anyagba simul. A jármű lámpája tökéletesen világítja meg előttünk az utat, a rovarok össze-vissza repkednek el előtte.

A gépkocsi lefékez és Louis gyorsan száll ki belőle. Jobban szemügyre veszem az épületet s a környezetét, viszont rá kell jönnöm, hogy otthon vagyok. Honnan tudta mindezt? Megrémiszt a tudat, hogy tudja hol lakom, viszont a vágyat, hogy vele legyek ez se csillapítja.

Belépünk az ajtón, majd becsukom azt magam mögött. Finoman nyom a falnak, kezeit a csípőmön tartja. Ajkait enyémre illeszti s finoman kezd el csókolni. Ujjaimmal hajába túrok, majd tarkóján kulcsolom össze.

Még sosem kívántam ennyire senkit.