10.Fejezet - Megbilincselt vágyak

A toll végét ütögetem az asztalnak miközben türelmesen várom, hogy megérkezzen az eseményszervező. Unalmamban ásítok egyet, majd papírjaimmal kezdek el babrálni. Kopogást hallok s felpattanok székemből. Egy nő lép be, kezében fehér mappával. Felém igyekszik és kezét nyújtja miközben üdvözöl.

- Victoria vagyok, ön Louis Tomlinson?

- Igen- válaszolom azonnal.

- Meghoztam az iratokat és a terveket - lerakja az asztalra a mappát majd kinyitja s ugyanolyan lendülettel kirántja a legfelső papírköteget. Képek sokasága tárul elém szöveggel fűszerezve; a helyiség kinézetét mutatja be. Letisztult színek és egyszerűség jellemzi. Beszélni kezdett, először csak lassan magyarázott közben mutogatott a lapokon, majd egyre hevesebben folytatta. Végül már követni sem tudtam, szóval ahelyett, hogy szavain tétlenkednék inkább hagyom, hogy elszárnyaljon a képzeletem. A fiókom nézem és csak ekkor döbbenek rá, hogy nyitva van. Nem én hagytam így. Tekintetem az irataimon legeltetem, próbálok rájönni, hogy mi hiányozhat. Aztán rádöbbenek, hogy mindenem megvan, semmi sem hiányzik. De akkor mégis ki járhatott itt?

Gondolatmenetemből az ajtó hangja zökkent ki, mely mögül Genevieve lép ki. Amint meglátom, elakad a szavam, a torkom összeszűkül. Fekete csipkés ruhája kiemeli tökéletes testét, magassarkúja által most magasabbnak tűnik. Szemeim nem veszem le róla, a papírokat csak lerakja aztán halványan rám mosolyog. Miért teszi? Haragszik rám és nekem is ezt kéne tennem, legalábbis elméletileg én is dühös vagyok rá.

Belépek az épületbe, a hangfalakból kellemes zene szól. Az emberek üdvözölnek, kezet fognak velem és a rendezvényt dicsérik. Elveszek az egyik pincér tálcájáról egy koktélt, majd lassan belekortyolok. Az emberek sokasága közt Genevievet pillantom meg s félrenyelem az italom. Nem tudom, hogy mindez azért van-e mert egy másik férfival táncol vagy pedig az eszméletlenül dögös kinézete miatt.

Ahogy a közelébe érek megköszörülöm a torkom, melyre felém fordul, a férfi pedig eltűnik.

- Oh, hát itt vagy Genevieve - mosolygok rá szarkasztikusan.

- Ahogy látod Louis - Szájához emeli poharát s halvány fintor mutatkozik arcán a keserű íz miatt - de elmehetnél.

- Miért mentél el tegnap?

- Pont te kérdezed?! Nem én randizgatok úgy, hogy van barátnőm. - Csattan fel.

- Mi a francról beszélsz? Nem is randi volt!

- Nem vagyok kíváncsi rád, menj innen Louis! - Förmed rám.

- Csak, hogy tudd utállak! - Mondom a helyzethez képest nyugodtan.

- Sosem gyűlöltem nálad jobban senkit.

- Az összes létező agysejtem utál téged! - Felhorkanok majd dühösen elsietek.

Már éjszakába borult az ég, csillagok tűnnek elő a feketeségben, a hold bevilágítja a környéket. Telihold van.

Az elmúlt két órát a lépcsőn üldögélve töltöttem el. Felsóhajtok mikor egy kezet érzek meg vállam környékén.

- Hát haver, voltam már jobb bulin is!

- Oliver mint mondtam ez nem egy buli - kissé dühösen hangoznak el szavaim, de ő csak leül mellém és zsebéből egy csikket vesz elő.

- Jó akkor nem buli - Széles mosoly hagyja el száját mielőtt fogai közé nem szorítja a cigarettát. -Kérsz? - Felém nyújtsa a dobozt amiből egy szálat húzok elő. Mélyen beleszívok s a füst szétáramlik környezetünkben. Oliver tekintetét Genevieven legelteti, végigmér rajta minden négyzetcentimétert.

- Ki ez dögös csaj? - kérdezi tekintetét le nem véve róla. - Remélem nincs pasija.

- Vidd innen, mindegy milyen módszerrel, csak vidd innen! - Idegesen pillantok a földre és tekintetem egy ideig ott is marad.

- Miért, mi történt köztetek?

- Lényegtelen - vágom rá. Mielőtt Oliver megszólalhatott volna Genevieve már le is ült közénk.

- Te is unod már? - kérdezi.

- Ha Louis máskor rám bízza, biztos nem lesz ilyen unalmas. - Egy kaján mosoly látszódik ajkain.

Megköszörülöm a torkom, de végül nem mondok semmit.

Néhány percig csendben ülünk, viszont Oliver egy csikket húzz elő s a lány felé nyújtja. Csak megrázza a fejét viszont Oli tovább erősködik.

- Bátran. Feldobja a hangulatot.

- Füves?

- Gyenge.

Rossz ötlet, rossz ötlet, rossz ötlet, végig ez jár a fejemben. Genevieve nem bírja az ilyeneket, az italnál már rájöttem s most sem lesz másképp. Mindössze egyet szív belőle és azonnal elborul az agya.

Elveszi, a végét meggyújtja majd beleszív, melynek hatására köhögni kezd, viszont ezután már tökéletes ritmusban teszi. A füst szétáramlik körülötte és a kép - amit nyújt - leginkább egy festményre emlékeztet. Jól áll neki, igazán jól. Szóra nyitom a számat, hogy mondjak valamit, de semmi sem jut eszembe, így inkább csendbe maradok. Az órámra nézek s csak most veszem észre, hogy mennyi az idő.
- Haza megyek - jelentem ki, majd felállok.
- Már is? - kérdezi Oliver. - Te vagy a szervező. 
- Rád bízok mindent - sóhajtok. 
- Attól, hogy itt vagyok még nem feltétlen kell elmenned - szól közbe Genevieve. Oliver kérdő pillantást vet ránk.
- Komolyan, mi történt köztetek?
- Elegem van belőled Genevieve! - csattanok fel. - Ha éppen nem a kis kalandunk a problémád, vagy az, hogy a főnököd vagyok, akkor kezdesz el kombinálni. Egyszerűen csak kikészítesz! Mindössze egy hete dolgozol nálam, mégis... - keresem a megfelelő szót, de mielőtt megtalálhatnám megszólal. 
- Akkor rúgj ki! Nem lennék nagy veszteség, ugye? - kiabál majd gyorsan elsiet s én is így teszek, mindketten az ellenkező irányba megyünk. Dühösen beülök az autómba, magamra csapom az ajtót, majd sietősen elhajtok. 

Körülbelül három óra telhetett el azóta, hogy eljöttem a rendezvényemről és vissza is értem. Mindössze megakarok bizonyosodni arról, hogy minden rendben van-e s reményeim szerint mindenki el is ment. Benyitok, a zene halk hangja csapja meg fülem s megforgatom a szemeim. Ezek szerint még vannak itt. Körbemegyek, először a folyosón majd át egy kis szobába onnan az előtérbe de nem látok senkit. Hirtelen egy nevetést hallok, mintha azon szórakozna, hogy nem találom. A konyha felől jön a hang. Elindulok arra és egy pillanatra eláll a szavam.
Genevieve a pulton áll, egyik kezében whiskys üveget tart másikban meg füves cigit fog ujjai között. Már teljesen kifordult önmagából és kezdem belátni, hogy hiba volt adni neki egy szálat is.
- Mit csinálsz itt? - kérdezem óvatosan.
- Csak megiszom a maradékot - emeli fel a whiskyt és részegen felnevet.
- Add ide az üveget! - szólok rá viszont lázadása jeléül újból belekortyol. Csípőjét elkezdi ringatni, szív a cigarettából majd a pulton elnyomja. A whiskys üveget lerakja majd pólója szegélyéhez nyúl s leveszi magáról. Gyorsan elrakom az üveget mielőtt újból beleihatna. 

- Gyere le onnan - kérlelem. 

- Mégis miért? - jobban elkezdi rázni magát, alsó ajkam beharapom és próbálok nem szólni semmit. 
- Leesel - válaszolom, amely nem volt kizárható ok állapotát nézve. 

- Jól van. Gyors tempóban ül le a pultra, de annál lassabban húz magához. Lábait körém csavarja, ujjait hajamba fúrja s óvatosan megcsókol. 

- Nem - utasítom vissza. Hangom halk, szinte már megkínzott. 

- Miért nem? - kezeit végighúzza enyémen, ajkait nyakamra nyomja, tenyerem hátára vezeti. Vissza kéne fognom magam. Fogd magad vissza Louis! Gondolataim csak azon járnak, hogy nem hagyhatom ki ezt az alkalmat, de nem lenne helyes Genevievet nézve. Egyáltalán nincs magánál. De a francba is! Mikor érdekelt engem az erkölcsösség? Ne most kezdjek el ezzel foglalkozni, ki kell használnom az alkalmat. Hevesen megcsókolom, érzem az alkohol és a cigaretta keverékének ízét, amely megőrjít. Olyan vad mégis csodálatos. Hajába túrok másik kezemmel csípőjébe markolok és nyakát csókolom. Úgy érzem többet akar. Elterjed bennem a játék iránti vágy. 

- Mi lenne, ha valami érdekesebbet csinálnánk? - suttogom fülébe, hangom tele van erotikával.
- Bármi, ami sikításra késztet - sóhajt fülembe. Fenekét megfogom majd elemelem a pultról és az emelet felé indulok. Van egy szoba odafenn, azt hiszem ki kell használni. Az ágyra rakom, pólómat leveszem s minden elölről kezdődik. Vad csókolózás, forró érintések jellemeznek minket. Végül már csak néhány ruhadarab választ el minket. Felállok és a fiókban kezdek el kutakodni. Kíváncsian vár Genevieve. Egy bilinccsel fordulok felé arcán pimasz mosoly tűnik fel. 

- Van bilincsed - állapítja meg. Kezeit az ágy karfájához rakom és odabilincselem. 
- Van ám - mosolygok rá. Ujjaimat bugyija köré fonom és lassan húzom le róla. Hallom, ahogy légzése gyorsul, mellkasa sűrűn emelkedik. 

- Ez csak egy játék - suttogom fülébe majd beleszívok mellébe. Becsukja a szemét ahogy egyre közeledek felé.

- El is oldozhatlak - ajánlom fel neki de nemlegesen rázza a fejét. Nem húzom tovább az időt, hallatt egy sikolyt majd mindketten az élvezetbe merülünk.